Véget ér - Bacskai Márton 11.C osztályos tanuló verse

Bacskai Márton tanulónk versét -engedélyével- megosztjuk honlapunkon, facebook oldalunkon, mert úgy gondoltuk, hogy érdemes megismernie mindenkinek.
Szívhez szól.

Véget ér

Belegondolni néha,
Hogy csak egy pillanat, és vége.
Nem is gondolnád, hogy másnap
Már nem nézhetsz az égre.
Nem gondol rá senki,
Hogy talán nem lát viszont téged.
Te sem gondolsz arra,
Hogy ér ez majd véget.

Egy pillanat az egész,
Egy váratlan, nagy csattanás.
Fel sem fogod, mi történt,
Mindent elnyom az a hanghatás.
Egy utolsó sikoly,
Mely fájdalmasan felemészt.
Egy pillanattal ezelőtt
Még azt hitted, hogy hazaérsz.

Egy szülő, aki látja,
Hogy a gyermeke a tűzben ég,
Egy anya, aki elengedte,
És hazavárta gyermekét.
Egy legjobb barát,
Kiben annyi emlék megmarad.
Egy barát, aki úgy köszönt el,
Érezd nagyon jól magad.

Lehajtom a fejem,
Belegondolok, hogy miért van ez.
Amennyit az élet ad,
A sors ugyanannyit visszavesz.
Miért kell mindent elvenned?
Széttépni annyi családot.
Miért teszel így próbára,
Hogy elveszel annyi barátot.

Sajnálom Istenem,
Hogy így felszólalok ellened,
De ily balsors keze alatt már
Csendben lenni nem lehet.
Szegény szerencsétlen gyermekek
Mit ártottak bárkinek?
Csak azt remélem ezután,
Talán boldogok majd melletted…

A veronai buszbaleset áldozatainak emlékére…

Bacskai Márton

A vers (PDF formátumban) letölthető IDE kattintva.